Cím: Kihívások és lehetőségek. Ezen belül 4 fő témakör került tárgyalásra:
1. A levéltáros egyesületek szerepe a társadalomban.
2. A szakmai egyesületek fejlődése.
3. Egyesületek és kompetencia: képzés és diplomák.
4. A szakmai egyesületek jövője.

Helyszín: Madrid, Palació des Bellas Artes.

Időpont: 2007. október 18-20.

a kongresszus egyik pillanata                                               és egy másik

egy kerekasztal-beszélgetés                                       az ülésterem a vásár alatt

a kongresszusi palota                                                     a királyi palota

hazafelé St.Tropez felett

Szervező: International Council on Archives/Conseil International des Archives (az UNESCO keretein belül).

Résztvevők: 172 fő bejelentve (ebből 107 spanyol) 34 országból (ténylegesen 31-ből jött képviselő).

Kiküldöttek az MLE részéről: Sipos András (BFL), Molnár László (SE Levéltára).

Az évente megrendezett kongresszusnak 2007-ben a spanyol főváros adott otthont, így a szervezet két hivatalos nyelve, az angol és a francia mellé a spanyolt is felvették a kongresszus idejére. A három nyelv közötti szinkrontolmácsolást mindvégig magas színvonalon biztosították a szervezők. A kongresszus fő témájául a szakmai egyesületek működését választották, így a rendezvény valódi gazdája a Tanács szakmai egyesületeket tömörítő szekciója, a SPA (Section des associations professionnelles de records management et d’archivistique – Levéltáros és iratkezelő szakmai szervezetek szekciója) volt.

A kongresszust megelőző napon a számos spanyol szakmai egyesület (a Navarrai Levéltáros Egyesület, a Katalóniai Levéltáros Egyesület, a Valenciai Levéltáros Egyesület, a Kasztíliai és Léoni Levéltáros Egyesület, a Spanyol Levéltáros, Könyvtáros, Régész, Muzeológus és Dokumentumkezelő Egyesületek Szövetsége, a Spanyol Közszolgálati Levéltárosok Egyesülete és a Kanári-szigeteki Levéltáros Egyesület) külön találkozót tartott. Valójában a kongresszus résztvevőinek több mint felét az ő küldötteik tették ki.

A kongresszus lebonyolításában anyagilag is komoly szerepet vállalt a Spanyol Kulturális Minisztérium, maga a miniszter, César Antonio Molina is köszöntötte a résztvevőket igaz, közbejött EU-s programütközés miatt a tervezettől eltérően nem személyesen. Üzenetét államtitkára olvasta fel. A nyitóelőadást José Ramón Cruz Mundet, a Spanyol Állami Levéltár főigazgató-helyettese tartotta, aki később is részt vett a közös munkában. Előadása a kongresszus alaptémájáról, a szakmát ért kihívásokról szólt. Kifejtette, hogy a divatos közfelfogás szerint a globális kihívások globális válaszokat igényelnek, ezzel szemben továbbra is lokális válaszokra van szükség, nem hagyhatók figyelmen kívül a helyi szükségletek és problémák. Beszélt az érdekérvényesítésben elszenvedett hátrányunkról más szakmákkal való összehasonlításban. Ez a téma több későbbi felszólalót is foglalkoztatott. A hátrány oka, hogy nem csak a társadalom, de a döntéshozók előtt sem ismert a levéltár mibenléte, szerepe, ami igen megnehezíti az érdekérvényesítést szakmai kérdésekben. Leszűrhető, hogy ez általános nemzetközi tapasztalat, nagyjából függetlenül a különböző fejlettségű világrészektől. Végül Cruz Mundet megállapította, hogy nem jöttek be azok az évtizeddel ezelőtti jóslatok, melyek szakmánk visszaszorulásáról szóltak. Ellenkezőleg, a technológiai kihívásoknak köszönhetően szakmánk exponenciálisan növekszik.

Didier Grange (Genf Város Levéltára) az ICA SPA szekciójának vezetője széles történeti áttekintést adott a levéltáros szakmai szervezetek fejlődéséről világviszonylatban, az 1891-es hollandiai kezdetektől napjainkig. Ma 58 országban közel 300 szakmai egyesület működik mintegy 80 ezer fővel. Ezek közül 46 ország 77 egyesülete tagja az ICA-nak, megközelítően 77 ezer taggal a hátuk mögött, vagyis az egyesületekbe tömörült kollégák több mint 95%-ával. Az ICA költségeinek mintegy 85%-át kormányok fedezik, és csak 1%-át az egyesületek. További 2% magánadományokból, míg 12% intézményektől származik. Ezzel együtt az SPA szekció egyik fő feladatának a nem kormányzati elemek erősítését tekinti, vagyis pl. egyházi levéltárak, egyesületi levéltárak stb. bevonását a szervezetbe.

Mark A. Greene (Archives of University Wyoming), az Amerikai Levéltárosok Egyesületének elnöke a társadalmi kapcsolatok erősítését jelölte meg egyik fő feladatként előadásában. A szakma népszerűsítése, láthatóvá tétele már az iskolai oktatástól kezdve létkérdés, hiszen anyagi támogatót lehet majd az egyesületek mögé felsorakoztatni. Ez persze speciálisan amerikai jelenség, hiszen ott az egyesületek főként magántámogatásokból működnek. Tevékenységük másik fő területeként a közérdekű iratokhoz való hozzáférés állampolgári jogának a védelmét, illetve biztosítását jelölte meg.

A kongresszus lebonyolításának egyik sajátossága volt a szekciómunka teljes mellőzése. Ennek előfeltétele volt természetesen, hogy a kitűzött téma, a szakmai egyesületek működése, elég szűk ahhoz, hogy ne kelljen további altémákra bontani a hatékony tárgyaláshoz. Így kizárólag plenáris ülések zajlottak, részben a hagyományos előadásokkal, részben interaktív jellegű kerekasztal-eszmecserék formájában. A beszélgetés előre kiküldött kérdéssor alapján zajlott moderátor vezetésével, miközben a hallgatóság soraiból is bárki reflektálhatott, illetve kérdezhetett. Az egyes kerekasztal-beszélgetések során az alábbi fontosabb kérdések kerültek terítékre:

– Ki lehet tagja az egyesületüknek (avagy hogyan határozzák meg önöknél a levéltárost)?
A helyzet meglehetősen vegyes. Burundiban mindenki levéltárosnak számít, aki levéltári anyaggal foglalkozik. Az egyesületnek tagja lehet könyvtáros vagy irattáros is, ha iratkezelésben dolgozik. Katalóniában ugyancsak széles a meghatározás. Kanadában a levéltári és könyvtári szakma nemcsak intézményi, de egyesületi szinten is egyben van, így a közönség keveri is a kettőt. Az Egyesült Királyságban 4 kategória létezik a tagságban végzettség szerint, Ausztráliában hasonló a helyzet. Spanyolországban jelenleg nincs külön levéltáros képzés, a bölcsészképzésen belül lehet szakosodni.

– Egyesületük mely közelmúltbeli eseményét emelné ki, mint legfontosabbat?
Itt elmondtuk, hogy az évenkénti vándorgyűlések mellett a legfontosabb az MLE által kialakított (és megyei levéltárak által is folytatott) regionális együttműködés a környező országok levéltári egyesületeivel a magyar vonatkozású levéltári anyagok feldolgozása és a hozzáférés biztosítása céljából. A román testvéregyesület elnökasszonya, Carmen Dobrota későbbi hozzászólásában szintén ezt emelte ki. Az ausztrál egyesület olyan akcióról számolt be, mely a történész szakma (!) felé irányult és a levéltárak mibenlétét, hasznát és a levéltárosi munkát mutatta be. A kanadaiak a 2005-ben elfogadott ún. québeci-i nyilatkozatot emelték ki, melyet a helyi kormányzat és parlament elé fognak terjeszteni. A mexikói kollégák szintén a népszerűsítő tevékenységre helyezték a hangsúlyt, melynek során a fiatalabb korosztályokat igyekeznek elérni (iskolástól egyetemi hallgatóig) találkozók, konferenciák, rádió- és televízióadások révén. A hozzászólók közül az egyik spanyol egyesület elnöke a közlevéltárakat is fenyegető privatizáció (!) elleni fellépést emelte ki. Tiltakozásul manifesztumot tettek közzé a közfeladatot ellátó levéltárak védelmében, hiszen a magáncégeknek nem érdekük a közösségi szempontok figyelembe vétele. Egy angol kolléganő, Patricia Sleeman az iraki iratmentő akciót említette, melyben egyesületük részt vett.

– Miképpen alakul a törvényhozással való együttműködésük, milyen sikereik vannak ezen a téren?
A katalán kollégák részt vettek a levéltári törvény előkészítésében, amely során érdekes tapasztalatokra tettek szert. Ilyen volt, hogy a politikusokkal személyes kapcsolatot kellett kialakítani, mert azok leveleket egyáltalán nem olvasnak el. Ugyanakkor a levéltáros szakma az állami adminisztráció részét képezi, így viszonylag jó érdekérvényesítő helyzetben van. Az 500 főnél nagyobb településeket tömörítő önkormányzatok szövetségénél sikerült elérni, hogy levéltáros képzettségű szakembereket alkalmazzanak levéltáraikba, még ha esetenként részmunkaidőben is. Romániában most van előkészületben a levéltári törvény. A levéltárak zökkenőmentes működése egyben politikai érdek is a napirenden lévő átvilágítások miatt, ezért növelték a levéltárak költségvetését. Az Egyesült Államokban igen nehéz megközelíteni a törvényhozókat, főként, mivel a levéltáros egyesületek túl kicsik és szegények. Ezzel szemben a japán kollégák gond nélkül tudtak együttműködni a törvényhozókkal bármely szakmai kérdésben.

– Levéltárbezárás esetén tesz-e valamit az egyesület?
Az izraeli Írók Levéltára bezárásakor az Izraeli Levéltáros Egyesület nem reagált, általában inkább védekező, mint támadó attitűd jellemző a működésére. Ugyanakkor kérték a Hadügyminisztériumtól a Palesztin Levéltár újjászervezését, erre azonban még választ sem kaptak. Mexikó déli államaiban több levéltárat is bezártak. Az újranyitás érdekében összefogtak a szakmai egyesületek. Itt a legnagyobb levéltáros egyesületnek csak 6 állam nem tagja a 32 közül. Az ír kolléga levéltárbezárásról nem, de komoly működési nehézségekről számolt be az Ír Nemzeti Levéltár esetében, ahol mindössze 7 fő alkotja a teljes személyzetet. Hasonló nehéz helyzetről adott hírt Mark A. Greene a coloradói levéltár kapcsán, ahol drasztikusan csökkentették a személyzetet, sőt anyagi nehézségekre hivatkozva a kutatókkal is fizettetnek a hozzáférésért, ami önmagában is elfogadhatatlan.

Az előadások és kerekasztal-beszélgetések mellett sajátos színfolt volt az ún. vásár, ahol az előre bejelentkezett egyesületek közszemlére tehették kiadványaikat, szóróanyagaikat, bemutathatták honlapjaikat és számos lehetőség nyílt a kapcsolatépítésre. A magyar asztal a francia és katalán egyesületek asztalai közé került a beosztás szerint, így már csak ezért is nagy „forgalmat” bonyolítottunk.
Ugyancsak érdekességként hatott egy filmrendező, Carlos García Alix meghívása a kongresszusra, aki levéltári anyagok alapján forgatott filmet egy politikai gyilkosságokat elkövető anarchistáról a ’20-30-as évek Spanyolországában. Tanulságos volt önmagunkat a felhasználó, a kutató szemszögéből látni, az ő értékelését hallani.

Összegzésképpen elmondható, hogy jóllehet igen különböző fejlettségű földrajzi területekről érkeztek a kollégák, mégis meglepően sok hasonló problémával szembesülünk mindannyian, ami nem csak a nemzetközi együttműködésre nyújt kedvező alapot, de közösségi érzést és szolidaritást is ébreszt egymás iránt. Talán ez a legfontosabb lelki hozadéka a kongresszusnak. Idézve Fred van Kan, holland delegátus záróbeszédének néhány sorát: „Végezetül azt szeretném mondani Önöknek: csodálatos szakmánk van, olyan szakma, mely kapcsolódik az emberi jogokhoz, a kulturális örökséghez, a modern fejlődéshez, miközben elevenen tartja a régmúlt ismereteit, mint pl. a paleográfiát. Amikor másokkal találkozunk az utcán, összejöveteleken vagy intézményekben, büszkén mondhatjuk nekik: levéltárosok vagyunk, egy olyan érdekes hivatás művelői, mely hozzásegít alkotókat, mint Carlos García Alix ahhoz, hogy életre keltsék a raktárainkban szunnyadó dokumentumokat.”

A soron következő 2008-as világtalálkozó helyszíne a szomszédos Kuala Lumpur lesz.

Dr. Molnár László