Szegeden tartotta 2012. évi vándorgyűlését a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség. A helyszín kiválasztását – természetesen a meghívás mellett – általában az motiválja, történt-e a közvetlenül megelőző időszakban valami fontos esemény a házigazda levéltár életében. 2010-ben ezért látogattunk a megújult gödöllői egyetemi levéltárba (hivatalosan Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár), illetve tavaly Pécsre, ahol az egyetemi levéltár irigylésre méltóan tágas székhelyre költözhetett. Szeged kiválasztását is a levéltár új, a korábbinál jobb elhelyezést ígérő székhelyre költözése indokolta. Ilyenkor még az sem zavaró, ha az adott évben valamelyik testvéregyesület is ugyanoda szervezi vándorgyűlését. Így történt ez Pécsett, ahol pár héttel előttünk MELTE-s barátainknak zajlott rendezvénye, vagy az idén Szegeden, ahol az MLE nyár eleji vándorgyűlésén tagságunk számottevő része is jelen volt. A programok sűrűsége miatt ugyanis általában arra már alig marad idő, hogy a várossal mélyebb ismeretséget köthessen a látogató. Így a nyár végi második szegedi „forduló”, és az abban foglalt két várostörténeti séta után is maradt még a Tisza partján bőven felfedezni érdemes terra incognita a későbbi látogatásokra.
Az időpontot az utóbbi években, kerülve a társegyesületekkel való programütközést, igyekszünk a nagy nyári szabadságok utáni, de még a tanévkezdés előtti időszakra ütemezni, amikor a kollégiumokban elérhető áron lehet még szálláshoz jutni. Az idén ez bizonyos okokból a szeptember 4-6. közötti napokra tolódott el, így szállást a témához egyébként nagyon stílszerűen illeszkedő kollégium helyett egy apartmanházban tudtunk csak biztosítani.
A konferencia témájául eredetileg a kollégiumok és a diákszervezetek történetét szándékoztuk kitűzni, ami végül a kollégiumokra olvadt le. A konferenciának a Kollégiumok a hazai felsőoktatásban. Szállás vagy képzőhely? hangzatosnak szánt címet adtuk. A téma kevéssé ismert és feldolgozott még az egyetemtörténettel foglalkozók körében is. Annyit tudtunk, hogy levéltárainkban viszonylag csekély mennyiségű, kollégiumokra vonatkozó anyagot őrzünk önálló egységként, vagyis a forrásokat egyéb iratsorozatokból kell kihalászni. Előzetes félelmeinkre, hogy a forrásanyag soványsága miatt a konferencia akár kudarcba is fulladhat, az összegyűlt előadások örvendetesen rácáfoltak. Történeti korszakra vonatkozó korlátot eleve nem szabtunk, hogy minél szélesebb körből vonhassunk be kutatókat. Így az előadások a 16. századtól szinte a jelenkorig karolták át a témát. A referátumok kronológia szerinti eredeti besorolását az élet végül alaposan átrendezte, mivel előadóink közül többen csak bizonyos napokon tudtak részt venni a rendezvényen. Ennek ellenére a korszakok közti többszöri oda-vissza időutazás mégsem bizonyult zavarónak a három nap folyamán. Tovább a folytatáshoz →